Amiről akarok írni az a naplózás, ami a reneszánszát éli, Urban Sketchers ,városi naplózás, vázlatolás néven. Jómagam is megvettem a füzetemet, csak épp nem mozdultam az idő szűke miatt semerre sem. Viszont egyre jobban érzem a nyomasztó itthonlét hátrányát. Igen, egy idő után ez is terhessé válik és fontosnak éreztem a változtatást ebből a megszokott zónából való kimozdulásra. Csak az működik, amit megcsinálunk és nem csak sóvárgunk utána. Így elhatároztam, ahogy az idő, amennyire engedi rajzolni, festeni megyek.
Hozzám egyik legközelebbi város Szolnok. Rengeteg látni, rajzolgatni valót lehet itt találni. Sétám a tiszapart felé vezetett ebben a csodás, napos időben. Itt található egy szép Református templom, ami nekem régről tetszett, és úgy gondoltam, mivel pad és pakolási lehetőség van, jó a rajzoláshoz. Hozzá is kezdtem az első ilyen típusú városi vázlatoláshoz. Itt létem alatt csak a rajzommal készültem el, a fák és bokrok kihagyásával, a festésre már nem került sor.
Igazán lassan ment a rajzolás, bele kell még jönnöm . Szinte furcsa érzés volt, hogy ott ülök a padon és elvagyok a rajzommal, szóval jól esett minden, a kimozdulás, a csend, és a délutáni sétálók. Igen, a múltat is vissza idézték bennem, ezen a napfényes meleg napon.
