Rajz készítése nélkül, ahogy éreztem. Nem törekedtem a pontosságra, csak amennnyire kedvem volt a festésre. Ezt fontosnak tartom, mert csak ez agyja meg a pillanatnyi örömöt a festéshez. Nem csak naponta, hanem mindig. Igen beszélhetünk az áramlatba való bekapcsolódásról , vagy másképpen a flow- élményről.
Elkészült akvarelem.
Pixabay fotó:
Ennek a csodálatos képnek a hangulatát nem sikerült visszaadnom.
Tájábrázolás. Azért a 30 napos festészeti kihívás nem semmi. Tényleg elgondolkoztam azon, hogy lesz kedvem hozzá? Hiszen a hangulatunkat bármi befojásolhatja, akármennyire is szeretek festegetni. Majd kiderül a végén. Nem szeretek előre tervezni emiatt sem, majd folyamatában fog úgyis kialakulni, mihez van affinitásom.
Ami zavart a kép készítés közben az, hogy nem sikerült rendesen érzékeltetnem a fényhatásokat. Kicsi lapra festek 18x12-es méretre, hogy elegendő legyen az anyag 1 hónapra.
Referencia fotó: Pixabay
Ma virágfestés mellett döntöttem. Nagyon meleg van, így több időt bent töltök és ez hiányzott a hangulatomhoz.
Pixabay fotó:
Akvarell kép:
Szeptember, ami nekem és a nemzetközi csoportnak a 30 napos együttes kihivásról szól. Bármilyen technika, szabadidős tevékenységből eredő alkotás megmutatható a közösség számára.
Hagyománya van, hogy egy évben kétszer megpróljuk a 30 napot eltölteni örömmel, boldogsággal, élményekkel gazdagodva, ugy, hogy egymást segítsük, inspiráljuk.
Akvarellfestés mellett döntöttem, könnyebb lélegzetvételű, és szeretem is csinálni. Valamennyi festést a pixabay képeinek felhasználásával oldom meg.
1. nap
Akvarell médiummal készült a Korzikáról referencia fotó után.
Kipróbáltam a Pepko által árusított akvarellpapirt, ami olcso volt. Egyszeri mosást elbírt, második nekfutásra a papirok szépen engednek fel, képtelen voltam a vízfelületet nagyszerűen kialakítani.Csak arra jó, hogy gyerekek játszadozzanak vele. Nekem meg arra, hogy még mindig nem érzem, hogy drága paírt vegyek festegetésre. Viszont teszek egy próbát porpasztell festésre, mert kezdődik a 30 napos kihívás.
Gyönyörű tájak. Festés referencia fotók után akvarellel. Szívem szerint még a fotókat is feltölteném hozzá. Tartom magam a szerzői jogvédelemhez.
Franciaországi kalauz, referencia fotók utáni festés. A felvételeket Nicole készítette a Mont Saint-Michelben, ami sziget normandia partjainál. Rajta pedig a bencés apátság található.
Nekem lefesteni ez nagyon nehéz lett volna, helyette kettő kisebb táj megfestését választottam.
Elkészült képek:
Még mindig a Nepáli táj festése folytatódik. Ez amolyan házkörüli kiváncsiság, mit rejthetnek a zeg-zugok. Kívülálló turistának az egyszerű élet lenyűgöző. Az elzárt falvakban nehéz a megélhetés. Főleg a földművelésből élnek ezek az egyszerű barátságos emberek. Nagy a szegénység, ugyanakkor együtt élnek a természettel, mindent megbecsülnek. Üdvözlésképpen öszeérintve a kezünket a "Nameste" köszöntés az elfogadott, amelyet széles mosollyal fogadnak.
Az április hónap Nepáli tájak festéséről szólt. A táj hangulata megkapó volt. Bár kétszer fogtam hozzá, mert sehogysem ment a festés. A völgyben megbújó kicsi falu elmosódott, itt is épp hogy látszik.
Most elmaradt az írókázás. Helyette a libám tojásait festettem be, amit előző évben gyűjtöttem be.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
2024 március hónapjára néhány fotóbol válogatva Paul Cézanne nyomdokain, a Saint-Victoire-hegy környéke.
Referencia fotó után téma volt a téli tájak festése.
Végetért, kisebb részvételemmel 30 napos kreatív kihívás.Azért jó volt ujra látni a sok szép alkotást, egy kicsit belemélyedni a csoport kohézióba. Kikapcsolódtunk, élveztük az együttes létet, élményeket.
Összeállított képem:
Parti szakasz, élvezve a táj szépségét. Pixabay fotóról, porpasztellel.
Porpasztellel , erdős táj, kanyargó patakkal. Képzeljük el, és akkor szebbé válik számunkra.
Folytatom a pesztellezést, egyszerűbb mitákat választva. A kép pixabay fotó után készült.
Egy kicsit szüneteltettem a festést, hogy gyógyuljon, pihenjen a kezem. Igy ezt a képet is lassabban készítettem el.
A Valdor Art Kft. rajzfesztiválon megosztott gyakorló feladatból választottam továbbra is kép készítését porpasztellel.
A kép eredeti festője Paul Bursnall britt naiv művész. Festészete az én szemszögemből nézve egyszerű , letisztult magával ragadó a formai világa. Nagyon inspirálóak, lenyűgöző naivitásban, csodálatos szinekkel alkot.
Ma sikerült még két réteg ráfestéssel befejeznem a képet. Nagyon érdekes lett. Bár utána néztem ennek az irányzatnak, furcsa és mégis szokatlanul izgalmas hatást ad vissza.
Ezen a napon kipróbáltam a kubista irányzatot pasztellel. Próbára tett, a vonalkázásokkal. Azért tetszett. Még nincs kész, csak a kezem fáradt el elég hamar.
Ezen a napon bekapcsolódtam a Valdor Rajzfesztiválba. Ezt a képet akrillal festettem meg. Borzasztó, hogy mennyire megkinlódtam vele. Nem is a fájós kéz miatt, hanem , mert piszkosul gyorsan száradt meg az akril festékem.
Hazajöttem a gyerekektől, hogy a rajzfesztiválon aktivan részt tudjak venni. Pechemre, vagy nem tudom mi, az izületes kezem úgy bedurrant, hogy alig birok krétát és ecsetet kezembe venni. Persze tudom miért, a nagy metszegetéseket az udvaron nem kellett volna megcsinálnom. Mindegy fájós kézzel folytatom a festést.
Egy kis akvarell.
Folytatom akvarellel a festést. Bár azon gondolkoztam, hogy most nem fogok úgy lépést tartani a 30 napos kreatívkodással. Ugyanis regisztráltam a 4 napos Valdor rajzfesztiválra, ahol pasztellezés technikáját szeretném gyakorlatba is átültetni.
Én erről a 30 napos kihívásról többet nem nagyon akarok írni, jó párszor közzétettem. Lényeg, hogy érezzük jól magunkat, töltődjünk, örüljünk a csoportos együttlétnek, még akkor is ha virtuális. Többen bontogatják szárnyaikat, kapcsolódnak a csoporthoz. Egy másik hely, ahol odafigyelünk egymásra, segítünk, inspirál, bátorít.
Első képemmel felavattam a noteszomat, ami amolyan rajzolgatós inkább a vékony lapjaival. Bírta a vizezést, az akvarellfestéket valamennyire elviselte.
Referencia fotó után, erdős táj, csodálatos vízeséssel. Mi is lehetne szebb anál, ha már az ecsetjeimmel benne barangolom, átélem a táj szépségét, harmóniáját. Imádtam festeni.
Az év utólsó hónapja, szintén egy festői tájábrázolással. Egyszerűbb formákat választottam, mert nagyon készülődök az ünnepekre, és december 31-ig kellene átküldeni a festészetet.
Azt veszem észre minél kevesebbet festek, a készségek kezdenek visszahuzódni, vagy épp lassabban érzem a hangulatát. Nézem némely akvarelista festő képét mennyire csodálatosan tudják közvetíteni a táj szépségét, hatását. Egyet viszont megtanultam belőle, csak tapasztalatot hagyjam meg és ne viszonyitsam a tudásomat az övékéhez, mert az lehuz.
Fordulóponthoz érkezett a csoport további megléte. Egyre kevesebben vettünk részt a festészetben. A nagy kérdés után , hogy mi legyen Nikole folytatja a csoport akvarelista tevékenységét.
Az élet változik, mi is benne, viszont van egy hely mindig , ahol kitudunk kapcsolódni, úgy, hogy az otthonomba teszek képzeletbeli utazást az ecsetjeimmel. Ez jó, továbblendit, kikapcsol. Átadom, közvetítem vele a szépséget, harmónát.
Itt az elkészített akvarelem:
