Akkoriban elterveztem, hogy megpróbálok festeni a helyszínen egy tájat. Izgalommal töltött el, vajon tényleg menni fog ez nekem. Biciklimre felpakoltam, hátizsákomban a festő felszerelésekkel és útnak indultam. Elhagytam a falu végét és ahogy megpihenve megfordultam, egy régi öreg háznál megpillantottam a sok nyíló orgonát. Mondanom sem kell azonnal kipakolás és festés. Az akkori képem még nem volt teljes, nagyon sok hiányosság mutatkozott meg rajta, félretettem. Most újra elővettem és némi javítgatással azt hiszem már jobb.
Egy biztos, több időt kellene a szabadban festeni, mivel érzem a bizonytalanságot eléggé. Legalábbis abban az esetben, ha kiszeretnék menni a szabadba és ott festenék. Pedig egyszer ezt is el kellene indítanom, mert sokat lehet tanulni ilyen festési alkalmakkor.
Még mindig a japán gyakorló, skicces akvarell papíromon festek. A tömb 70 db-os, 125 gr-os volt, elég olcsón, vázlatok készítéséhez. Eleinte bántam, hogy megvettem, aztán rádöbbentem, a vele való gyakorlás mennyire hasznos.
Még mindig a japán gyakorló, skicces akvarell papíromon festek. A tömb 70 db-os, 125 gr-os volt, elég olcsón, vázlatok készítéséhez. Eleinte bántam, hogy megvettem, aztán rádöbbentem, a vele való gyakorlás mennyire hasznos.
