Guatemala piacikörkép egy jenete a sok fotóból.
Azon gondolkoztam közben, ahogy jóidő lesz a spontán rajzolásba, festésbe kezdek. Ami nekem tetszik azt festem le, akár utazáshoz is kötve egy akvarellfestő csoporttal. Egyelőre még maradok a gondolatnál.
Alain Picard portréfestő technikát mutatott be pasztellel, egy órás időintervallumban.Nem sikerült az idő rövidsége miatt befejezni, utólagosan a megosztott videót követve részbentudtam korrigálni a portrét. Lesz még folytatása, eddig jutottam vele.
Mit mondjak, együttes élmény, töltődés, örömszerzés, kikapcsolódás 30 napban, ami soknak tűnik, mégis érdemes volt, mert a mindennapokat próbáltam én is szebbé tenni.
Kis akvarelles kitérővel paszteleztem. Épp kapóra jött, hogy Nagy Krisztián/KINVA/ festőművész porpasztellfestést kezdte el tanítani. Én tőle az olajfestés technikáját tanultam meg 2014-től, a pasztell most azért volt fontos, hogy a technikai részét megértsem, a többi gyakorlás kérdése.
Aminek örülök Pankacicám is aktivoskodott velem. Legközelebb őt is lefestem.
A festéshez sima rajzlapot használtam, valamint pannoncolor pasztelkrétát. Most, így a vége felé haladva, hiányolom nagyon a pasztellceruzák meglétét. Azt hiszem ez lesz a következő beruházásom, egyre jobban kellenének a konturozáshoz.
Elég hangulatos lett, ráadásul nagyon régem nem rajzoltam portrét, bár ez a kép igencsak leegyszerűsített változat. Azért jól eső volt újra elkezdeni ezt az irányzatot.
Kinlódtam a rajzolásokkal, abszolut nincs normális térlátásom. Hihetetlen, hogy egy ennyire egyszerű rajz elkészítése mennyire nehéz volt. Talán többet kellene rajzolnom.
Hiába, csak azt tudom megállapítani, hogy ahogy halad az idő, és készségeinket nem használjuk ki, az visszahúzódik.
Csendéletábrázolás, ami szerintem nem ugy sikerült, ahogy elvártam magamtól. Bár az unokatesómnak nagyon bejött. Ez még mindig a tanulmányi anyag, viszont belelkesedve csinálni fogok egy saját csendéletet, ahogy érnek majd a szőlők.
Nagyon tetszett ennek a képnek a festése is. Romantikus is egyben, sétára hívogató is.Különösen a szinei varázsoltak el.
Szeretem, ahogy Krisztián fest, érthető minden, és különös az ő stilusa. Igen , ahányan vagyunk, annyiféle szemszög, látható alkotás, ahogy folyamatosan töltik fel a többiek is az elkészült képeket.
Kedvencem a csendélet ábrázolás. Nem is hangyott nyugodni, minden percét imádtam. Azért az nem semmi, hogy a festegetés közben rájöjjek mennnyire nem megy a rajzolás.
Kapóra jött, hogy megjelent a Leonardo rajziskola sorozat, Szunyoghy András grafikusművész gondozásában, amiket megis rendeltem. Nagyon gyorsan elkapkodták a könyveit, szerencsém volt.
Napraforgó festés , tónusozás. Hát, nyakig maszatos vagyok. Mindig elfelejtkezek arról, hogy a kezeimet ne tegyem rá a a festett területre. Szoknom kell az akvarellezés után. Azért nem lett rossz.
