2024. 30 napos festészeti kihivás- 10. nap

 Ez az én képzeletbeli erdőm , akvarellel.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 8. nap

A Valdor Art Kft. rajzfesztiválon megosztott gyakorló feladatból választottam továbbra is kép készítését porpasztellel.

A kép eredeti festője Paul Bursnall britt naiv művész. Festészete az én szemszögemből nézve egyszerű , letisztult magával ragadó a formai világa. Nagyon inspirálóak, lenyűgöző naivitásban, csodálatos szinekkel alkot.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 7. nap

 Ma sikerült még két réteg ráfestéssel befejeznem a képet. Nagyon érdekes lett. Bár utána néztem ennek az irányzatnak, furcsa és mégis  szokatlanul izgalmas hatást ad vissza.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 6. nap

Ezen a napon kipróbáltam a kubista irányzatot pasztellel. Próbára tett, a vonalkázásokkal. Azért tetszett. Még nincs kész, csak a kezem fáradt el elég hamar.

 

2024. 30 napos festészeti kihivás- 5. nap

 Ezen a napon bekapcsolódtam a Valdor Rajzfesztiválba. Ezt a képet akrillal festettem meg. Borzasztó, hogy mennyire megkinlódtam vele. Nem is a fájós kéz miatt, hanem , mert piszkosul gyorsan száradt meg az akril festékem.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 4. nap

 Folytatom lazább festéssel, hogy ne maradjak le. 

2024. 30 napos festészeti kihivás- 3. nap

Hazajöttem a gyerekektől, hogy a rajzfesztiválon aktivan részt tudjak venni. Pechemre, vagy nem tudom mi, az izületes kezem úgy bedurrant, hogy alig birok krétát és ecsetet kezembe venni. Persze tudom miért, a nagy metszegetéseket az udvaron nem kellett volna megcsinálnom. Mindegy fájós kézzel folytatom a festést.  

Egy kis akvarell.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 2. nap

Folytatom akvarellel a festést. Bár azon gondolkoztam, hogy most nem fogok úgy lépést tartani a 30 napos kreatívkodással. Ugyanis regisztráltam a 4 napos Valdor rajzfesztiválra, ahol  pasztellezés technikáját szeretném  gyakorlatba is átültetni.

2024. 30 napos festészeti kihivás- 1. nap

Én erről a 30 napos kihívásról többet nem nagyon akarok írni, jó párszor közzétettem. Lényeg, hogy érezzük jól magunkat, töltődjünk, örüljünk a csoportos együttlétnek, még akkor is ha virtuális. Többen bontogatják szárnyaikat, kapcsolódnak a csoporthoz. Egy másik hely, ahol odafigyelünk egymásra, segítünk, inspirál, bátorít.

Első képemmel  felavattam a noteszomat, ami amolyan rajzolgatós inkább a vékony lapjaival.  Bírta a vizezést, az akvarellfestéket valamennyire elviselte.

84. Festészeti kihívás-Nicole Faivre Despert csoportjával. - Január hónap

 Referencia fotó után, erdős táj, csodálatos vízeséssel. Mi is lehetne szebb anál, ha már az ecsetjeimmel benne barangolom, átélem a táj szépségét, harmóniáját. Imádtam festeni.

83. Decemberi festészeti kihivás Nicola Faimre Despert csoportjával.

 Az év utólsó hónapja, szintén egy festői tájábrázolással. Egyszerűbb formákat választottam, mert nagyon készülődök az ünnepekre, és december 31-ig kellene átküldeni a festészetet.

Azt veszem észre minél kevesebbet festek, a készségek kezdenek visszahuzódni, vagy épp lassabban érzem a hangulatát. Nézem némely akvarelista festő képét mennyire csodálatosan tudják közvetíteni a táj szépségét, hatását. Egyet viszont megtanultam belőle, csak tapasztalatot hagyjam meg és ne viszonyitsam a tudásomat az övékéhez, mert az lehuz.

Fordulóponthoz érkezett a csoport további megléte. Egyre kevesebben vettünk részt a festészetben. A nagy kérdés után , hogy mi legyen Nikole folytatja a csoport akvarelista tevékenységét. 

Az élet változik, mi is benne, viszont van egy hely mindig , ahol kitudunk kapcsolódni, úgy, hogy az otthonomba teszek képzeletbeli utazást az ecsetjeimmel. Ez jó, továbblendit, kikapcsol. Átadom, közvetítem vele a szépséget, harmónát.

Itt az elkészített akvarelem:

82. Festészeti kihívás-Nicole Faivre Despert csoportjával.

Misztikus képek, lenyűgöző kínai tájakkal. Egy pagodásat választottam ki  a referenciafotók közül. Nem volt könnyű, kétszer is hozzákezdtem a festéshez. Készült kicsiben és nagyban is. Most a nagyot teszem közzé.  

A tájfestészet is nagy kihivás, pláne a sok ismeretlen táj hangulatával. Mennyi helyen lehetne barangolni, ami oly szép, nyugtató a léleknek is. Mi kell most ebben a zúrös világban? Hát nem az, hogy közvetítjük a szépséget, harmóniát a festményinkkel. Mégha nem is olyan tökéletes, akkor is. Remélem a  motiváció a  környezetünkben szunnyadó lelkeket is ébresztgeti.

Talán még annyit sokat tanulok a festői közösségben, hálás vagyok érte.