Egy kicsit szüneteltettem a festést, hogy gyógyuljon, pihenjen a kezem. Igy ezt a képet is lassabban készítettem el.
A Valdor Art Kft. rajzfesztiválon megosztott gyakorló feladatból választottam továbbra is kép készítését porpasztellel.
A kép eredeti festője Paul Bursnall britt naiv művész. Festészete az én szemszögemből nézve egyszerű , letisztult magával ragadó a formai világa. Nagyon inspirálóak, lenyűgöző naivitásban, csodálatos szinekkel alkot.
Ma sikerült még két réteg ráfestéssel befejeznem a képet. Nagyon érdekes lett. Bár utána néztem ennek az irányzatnak, furcsa és mégis szokatlanul izgalmas hatást ad vissza.
Ezen a napon kipróbáltam a kubista irányzatot pasztellel. Próbára tett, a vonalkázásokkal. Azért tetszett. Még nincs kész, csak a kezem fáradt el elég hamar.
Ezen a napon bekapcsolódtam a Valdor Rajzfesztiválba. Ezt a képet akrillal festettem meg. Borzasztó, hogy mennyire megkinlódtam vele. Nem is a fájós kéz miatt, hanem , mert piszkosul gyorsan száradt meg az akril festékem.
Hazajöttem a gyerekektől, hogy a rajzfesztiválon aktivan részt tudjak venni. Pechemre, vagy nem tudom mi, az izületes kezem úgy bedurrant, hogy alig birok krétát és ecsetet kezembe venni. Persze tudom miért, a nagy metszegetéseket az udvaron nem kellett volna megcsinálnom. Mindegy fájós kézzel folytatom a festést.
Egy kis akvarell.
Folytatom akvarellel a festést. Bár azon gondolkoztam, hogy most nem fogok úgy lépést tartani a 30 napos kreatívkodással. Ugyanis regisztráltam a 4 napos Valdor rajzfesztiválra, ahol pasztellezés technikáját szeretném gyakorlatba is átültetni.
Én erről a 30 napos kihívásról többet nem nagyon akarok írni, jó párszor közzétettem. Lényeg, hogy érezzük jól magunkat, töltődjünk, örüljünk a csoportos együttlétnek, még akkor is ha virtuális. Többen bontogatják szárnyaikat, kapcsolódnak a csoporthoz. Egy másik hely, ahol odafigyelünk egymásra, segítünk, inspirál, bátorít.
Első képemmel felavattam a noteszomat, ami amolyan rajzolgatós inkább a vékony lapjaival. Bírta a vizezést, az akvarellfestéket valamennyire elviselte.
Referencia fotó után, erdős táj, csodálatos vízeséssel. Mi is lehetne szebb anál, ha már az ecsetjeimmel benne barangolom, átélem a táj szépségét, harmóniáját. Imádtam festeni.
Az év utólsó hónapja, szintén egy festői tájábrázolással. Egyszerűbb formákat választottam, mert nagyon készülődök az ünnepekre, és december 31-ig kellene átküldeni a festészetet.
Azt veszem észre minél kevesebbet festek, a készségek kezdenek visszahuzódni, vagy épp lassabban érzem a hangulatát. Nézem némely akvarelista festő képét mennyire csodálatosan tudják közvetíteni a táj szépségét, hatását. Egyet viszont megtanultam belőle, csak tapasztalatot hagyjam meg és ne viszonyitsam a tudásomat az övékéhez, mert az lehuz.
Fordulóponthoz érkezett a csoport további megléte. Egyre kevesebben vettünk részt a festészetben. A nagy kérdés után , hogy mi legyen Nikole folytatja a csoport akvarelista tevékenységét.
Az élet változik, mi is benne, viszont van egy hely mindig , ahol kitudunk kapcsolódni, úgy, hogy az otthonomba teszek képzeletbeli utazást az ecsetjeimmel. Ez jó, továbblendit, kikapcsol. Átadom, közvetítem vele a szépséget, harmónát.
Itt az elkészített akvarelem:
