Ebben a hónapban pár képet küldtem át csoportos festésre. Jómagam a szarvasi séta emlékét örökitettem meg, mert számomra ez volt a legkedvesebb nap.
A felvétel a Szarvas Arborétumhoz tartozó facsoport egy részét idézi.
Festett képem:
Mocsári ciprusról a felvétel:
Egyik csoporttársunk referencia fotói után, amelyeket Tunéziában történt kirándulásán örökitette meg.
Kaktuszokat választottam, mert szeretem ezeket a növényeket, régen pedig gyüjtögettem. Most már csak a kertem egy zugát diszitik. Szerintem ez is szép kihivásnak bizonyult.
Akvarellem:
30 nap festése nálam egy másfajta belső késztetést inditott el. Igen változok én is, a tempóm már nem a régi. Szeretek lassan, komótosan festegetni, és megérezni azt amikor már egy festményt késznek találok.
Szeretném továbbra is megtartani a közösség szellemiségét, nagyszerűségét. Szükség van rá, hogy elmélyüljünk, elfeledjük egy pillanatra a környezetünk, világ zaját és valamit belopjunk azokba a hétköznapokba, adva másoknak egy kis kikapcsolódást.
Szükségét érzem , hogy a szépet , a jót, amely lelki nyugalmat sugároz közvetitsem, mert nem csak a magam örömére festegetek.
Ezt a képet nagy nehezen eltudtam készíteni. Sajnos az izületes kezem nagyon fáj, hirtelen a nagy melegben belobbant. Gyógyszert nem szedek, így festés szüneteltetésem lesz.
