Plein air festés

Kedvem szottyant egy kis kerékpáros barangolásra és festegetésre, akvarellel. Mindent bepakoltam, és úgy voltam vele, azt festem le , ami az utamon megragad. Találtam egy csodás napraforgótáblát, és egy biztonságos helyet. 

Nem megy a festés spontán, azért jót kuncogok magamon, mennyire könnyebb a fotóról festés, másolgatás.

A nagy meleg most különösebben nem izgatott. Persze anyukámhoz mentem, és összekötöttem a kellemeset a hasznossal, és a kedvem is jobb lett. Régebben, ha kerékpárral mentem, útközben jó pár képet készítettem, hogy ha lesz rá időm lefestem, elmaradtak. 

A csodás napraforgó tábla.

Korábban próbáltam a Holt-Tiszán festeni, nem ment, valahogy  féltem a rögtönzéstől, abszolút nem vagyok hozzászokva. Azt hiszem, sokkal jobb lenne így gyakorolni a festészetet.Az volt a jó, hogy nem vártam el önmagamtól, hogy milyen lesz, spontán ahogy sikerül, örültem is neki.

Így tudom vissza adni az élményemet.